Szöveg és fotók: Zih Kata
A Szimpla piacon jártam a minap, ott álltak gyönyörű csokrokban a színes céklák, arra gondoltam, ha csak vázába teszem, akkor is Nekem ebből vennem kell.
A nagyon kedves eladó hölggyel is szóba elegyedtem, ő ajánlotta, hogy ha húst sütök, tegyem alá céklákat a tepsibe, isteni finom lesz. Nagyon szeretem a céklát savanyúnak, de máshogy még sosem fogyasztottam.
Mivel ritkán sütök húst, viszont ki kellet próbálnom a cékláimat, azonnal tepsibe tettem őket felkarikázva – egy kis krumpli, só, bors és olívaolaj társaságában. 250 fokon 20 percig fólia alatt, utána a fóliát levéve még 20 percig gyönyörűre sültek, öröm volt nézni is, nem csak enni.
Tapasztalataim a különböző színekkel – a fehér céklának van a legkevésbé karakteres íze, már-már édeskés, a sárga a következő fokozat - szerintem ez volt a legfinomabb - a vörös íze a legerősebb, de így sütve egész más élmény, mint savanyúságnak. Felkarikázásnál, csak a vörössel kellett vigyázni, a többi egyáltalán nem fog, vagy hagy nyomot. Ami biztos, hogy legközelebb néhány gerezd fokhagymát is mellé teszek a tepsibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése