A csokitorta, ami rabul ejt

Anyukám már a születésnapom előtt hetekkel felvetette, hogy milyen tortát vásároljon a születésnapomra. Mivel több környékbeli cukormentes cukrászdával befürödtünk már korábban, úgy döntöttem, hogy megsütöm én azt a tortát, így az ő válláról is levettem a terhet. És mivel a család előtt nem bőghettem le, ezért megsütöttem a prototípust először magunknak, pont a jeles napon.

Elképesztő volt. Csupa csoki az egész. Nem bírsz belőle két szeletet enni, annyira tömény.

A receptet egyik kedvenc lelőhelyemen találtam és sokat nem is módosítottam rajta, úgyhogy inkább a tapasztalataimat osztom meg Veletek.

A torta két részből áll, a piskótából és a krémből. Az előbbi elkészítésében nekem nagy segítségemre volt az a tipp, hogy laponként süssem meg a tésztát. Ez első olvasásra talán macerásabbnak tűnik, mint egyszerre elkészíteni a piskótát és lapokra vágni, ám én nekem ebben nincs túl nagy gyakorlatom, így négy lapot készítettem ezekből az összetevőkből:

12 dkg dió
5 tojás
40 g nyírfacukor (vagy más édesítőszer)
2 ek. cukrozatlan kakaópor

A diót ledaráljuk, a tojásokat ketté választjuk és a sárgáját habosra verjük a nyírfacukorral, a fehérjét pedig kemény habbá egy csipet sóval. A habot a sárgájára kell kanalazni, majd óvatosan hozzáadni a diót és a kakaóport, végül az egészet összeforgatni, hogy a hab ne törjön össze. Mindeközben a sütőt elő kell melegíteni 170 fokra, és ha készen van a tészta, akkor a sütőpapíron körül kell rajzolni egy kistányért és abba belekenni a tésztát. Nekem két tepsim van és a kistányér kétszer fér rá egy lapra, így amikor a prototípust sütöttem, egyszerre tudott készülni a négy lap. A családi adagnál ez két ütemben történt, mivel a tészta is dupla adag volt. A lapokat egyébként tényleg elég 10-15 percig sütni, csodaszépek lesznek, és így megússzuk a darabolást!

Miközben hűltek a lapok, elkészítettem a krémet. Ehhez a következők szükségesek:

3 dl mandulatej vagy szójatej (én bolti laktózmentes tejet használtam)
200 g 81 %-os étcsoki (én 73 %-os étcsokit, Ritter Sportot, használtam, ezért a CH tartalma magasabb lett a tortának, mint az eredeti receptnél)
75 g cukornak megfelelő folyékony édesítő (ezt elhagytam, mivel a fenti étcsoki elég édes)
1 kk. vanília kivonat (én házit használtam, és kb. egy evőkanálnyi került a masszába)
20 g keményítő (először kukoricakeményítőt tettem bele, a másodiknál low carb tápióka keményítőt, és az utóbbival kicsit folyékonyabb lett a krém, nehezebben lehetett kenni)
1 kk. zselatin

A csokit fel kell olvasztani egy tálban, erre viszont nagyon oda kell figyelni, mert nagyon könnyen leég, majdhogynem pillanatok alatt. Kb. 1 dl tejben elkeverjük a zselatint, a keményítőt és a vaníliakivonatot, a másik 2 dl-t meglangyosítjuk, végül összekeverjük a kettőt és óvatosan, kis adagokban hozzákeverjük a megolvadt csokihoz.

Amikor először készítettem, akkor nagyon jó, a pudingnál kicsit sűrűbb állagú krémet kaptam, amit nagyon jól lehetett kenni. Másodjára, ahogy fentebb is írtam, lágyabb lett a krém, de kihűlés után ezzel is lehetett bánni.

A tortát érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert így jobban összeérik és a krém is biztosan megszilárdul.

Egy szó mint száz, ez a süti, bár bonyolultnak tűnik az elkészítése, gyorsan megvan és biztos siker.